Tanáraink

Ács Margit

1941. június 11-én született Újpesten. 1964-ben szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakán. Egyetemi évei alatt a Szépirodalmi Könyvkiadó ösztöndíjasa volt, és lektori feladatokat kapott, így az ország legjobb kritikusai és szerkesztői között ismerkedhetett meg a kortársi irodalommal. 1964-től 1987-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987–1992 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője. Könyvkritikákat, tanulmányokat pályája kezdetétől publikál. 1972-től az évtized végégig sorozatban írta könyvkritikáit a Magyar Nemzet kulturális mellékletébe. 1975-ben jelentkezett novelláival, elbeszéléseivel. Számos magyar és idegen nyelvű antológiában szerepelt, a folyóiratok (pl. az újra indult Újhold c. periodika) rendszeres szereplője volt. A nyolcvanas évek végétől újra az esszé-, tanulmány- és kritikaíráshoz fordult, és 1992-től a Kortárs című folyóirat kritikai-, tanulmány- és esszé rovatát szerkesztette.

Főbb szépprózai művei: Csak víz és levegő (novellák, 1977); Beavatás (kisregény, 1979); Kard, korbács, alamizsna (elbeszélések, 1983); A gyanútlan utazó. Az esély (két kisregény, 1988).

Tanulmánykötetei: A hely hívása (esszék, kritikák, 2000), Jeleneink és múltjaink (esszék, kritikák, 2006).

Díjak: Első kötetesek díja (1977), Füst Milán-díj (1989), József Attila-díj (1991), Kölcsey-díj (1999), Arany János jutalom (2000), Az Év Könyve-díj (2001), Teleki Pál emlékérem (2006).

Egyéb: A Magyar Írószövetség Elnökségének tagja; 2002-ben beválasztották a Magyar Művészeti Akadémiába, ez évben az akadémia Elnökségébe is.

Ambrus Lajos

Ambrus Lajos (1950) József Attila-díjas író. Jelenleg a Kortárs főszerkesztője. A Vas megyei Egyházashetyén él.

Baán Tibor

Baán Tibor 1946 május 26-án született Rákosligeten. Költő, kritikus, esszéista. Eddig 15 könyve jelent meg, ebből 11 verskötet, 4 pedig egyéb tematikájú ( kritikákat,esszéket, tanulmányokat illetve személyes feljegyzéseket) tartalmazó kötet.
A szerző Szerepválaszok című tanulmánykötete 2005-ben Év Könyve-díjban részesült. Munkásságát 2011-ben Papp Árpád-Búvópatak díjjal ismerték el.

Boldizsár Ildikó

Mesekutató, író, meseterapeuta.
1983 óta foglalkozik nép- és műmesékkel, valamint klasszikus és kortárs gyermekirodalommal. Kutatásainak középpontjában annak vizsgálata áll, hogy milyen kapcsolat mutatható ki az ősi tündérmesék és a mai mesék között, és az egyes motívumok megváltozása miként módosítja a mesék jelentését. Elméleti munkái mellett saját meséket is ír, eddig három mesekönyve és tizenhét mesegyűjteménye jelent meg. Az utóbbi öt évben a meséket gyógyításra is használja, nevéhez fűződik a meseterápia módszere, amellyel elsősorban felnőtt férfiakat és nőket gyógyít.

Czigány György

Született 1931 augusztusában Budapesten. Győri gyermekkor után Budapesten kezdi irodalmi pályafutását. (Zászlónk, Új Ember) 1956-ban tartja zongoraművészi diplomahangversenyét a Zeneakadémián. Huszonöt kötetet publikált, főleg verseket, rövid prózát, esszét. Fél évszázadon át készített zenei, irodalmi, vallási műsorokat a Magyar Rádióban, majd a Magyar Televízióban. Pulitzer életmű-, Prima primissima-, Magyar Örökség-, József Attila díjas érdemes művész.

Deák László

1946. október 9-én születtem Budapesten. A Fazekas Gimnáziumban érettségiztem 1965-ben. Még abban az évben behívtak katonának a határőrséghez, 1968-ban szereltem le. A Képzőművészeti Kiadónál helyezkedtem el mint dekoratőr, kiállításrendező, reklámos. 1969-től művészbarátaimmal megalakítottuk a No I elnevezésű képzőművész csoportot, kiállítások sora kezdődött ezzel. 1970-ben a Pannónia Rajzfilmstúdióba hívott munkatársnak a korszak egyik legeredetibb kísérletezője, Kovásznai György. Ekképp a továbbiakban több animációs film munkáiban működtem közre. 1980-ban Móricz Zsigmond ösztöndíjat kaptam, 1982-ben lettem irodalmi szerkesztő a Magvető Kiadóban. A rendszerváltás első évében vált ki a Magvetőből az Orpheusz Kiadó, amelynek mindmáig ügyvezetője vagyok. 1979 és 2006 között nyolc verseskötetem jelent meg (Magasles, 1979; A közös csapda, 1982; A gyarló esély, 1985; A változatlan hatalma, 1988; Az árvaság kora, 1994; Fojtatás, 2003; Emlékkönny, 2006.), ebből egy spanyol nyelvű válogatás. Kaptam az idők során IRAT-díjat, József Attila-díjat, Év Könyve-díjat, Füst Milán-díjat. Kritikai fogadtatásomra nem panaszkodhatom. Kétszer nősültem, két gyermekem van. Tíz éve özvegy vagyok.

Erős Kinga

Ferdinandy György

Jókai Anna

Jókai Anna író, esszéíró. Sokáig tanárként dolgozott, ám a pedagógia és az irodalom rokon szakmák. Már első, 1968-ban megjelent regényét szeretettel fogadta az olvasó és kritikus egyaránt, s azóta a pálya töretlenül folytatódik. Nem írói engedményekkel közelít az olvasókhoz, hanem a maga szintjén lévőknek tekinti őket, s ezzel igényt is ébreszt. Regényei, elbeszélései, drámái, esszéi azt az életet kutatják és mutatják fel, amelyet bármelyikünk él vagy élhet mostanában, de amelyet az írói tekintet ismertet fel, élet- és művészi tapasztalatot bővítve és gazdagítva. Józan tárgyilagossága, a hagyományokból bőven merítő realizmusa idővel "spirituális realizmussá" alakult át. Azt az embert láttatja velünk, aki személyiségében, kapcsolataiban is esendő, aki nem mindig képes helyesen cselekedni, aki olykor gonosz is, de aki mégis "ember", s azért jobbá, bölcsebbé tehető, ha a regény világában nem is, a létezésben, a művészet varázsa által bizonyosan.

Főbb művei:

Regények:
4447 (1968)
Tartozik és követel (1970)
Napok (1972)
Mindhalálig (1974)
A feladat (1977)
Jákob lajtorjárja (1982)
Az együttlét (1987)
Szegény Sudár Anna (1989)
Ne féljetek! (1998)

Novellák:
Kötél nélkül (1969)
A labda (1971)
Szeretteink, szerelmeink (1973)
A reimsi angyal (1975)
A panasz leírása (1980)
Jöjjön Liliputba! (1985)
Az ifjú halász és a tó (1992)
Vörös és vörös (1994)
Három (novellák, esszék, 1995)

Esszék:
Mi ez az álom? (1990)
A töve és a gallya (1991)
Perc-emberkék dáridója (1996)
Mennyből az ember (2000)
A mérleg nyelve I-II. (2002-2003)

Virágvasárnap alkonyán (versek, 2004)
Imitatio Christi (beszélgetések, 2004)
Brevárium (2005)
Majd (2005)
Továbbá 3 drámáját mutatták be.

Jónás István

1955-ben született, tanulmányait a győri tanítóképző főiskolán és a MÚOSZ újságíró iskolájában végezte. Tanított általános iskolában, dolgozott népművelőként a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1982-1991 a Magyar Rádió Ifjúsági Főosztály munkatársa, 1991-97 a Petőfi Rádió SzocioMűhely szerkesztőségvezetője, 1997-2001 a Petőfi Rádió Produkciós főszerkesztője, 2001-2007 a Kossuth Rádió Belpolitikai Szerkesztőségvezető-helyettese. 2007-2008 a Lánchíd Rádió főszerkesztő-helyettese, 2008-2010 a Lánchíd Rádió megbízott főszerkesztője. 2010 novemberétől a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója.

Kányádi Sándor

1929. május 10-én (anyakönyv szerint 11-én) született Nagygalambfalván, Romániában (Hargita megye), székely földműves családban. Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó. Édesanyját, László Juliannát korán elveszíti (1940 karácsonyán halt meg). Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végzi. Utána Székelyudvarhelyen tanul: 1941 és 1944 között a református kollégiumban, majd 1944–45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban, 1946–50-ben a fém- és villamosipari középiskolában.
Költőként Páskándi Géza fedezi fel, 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban közli első versét, majd a kolozsvári Utunkban is megjelenik. 1950 őszétől él Kolozsvárott. 1950-től fél évig a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán tanul, 1954-ben itt szerez magyar irodalom szakos tanári diplomát. 1955-ben jelenik meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa.
1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is. 1955 és 60 között a Dolgozó Nő, majd 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
1958-ban megnősül, felesége Tichy Mária Magdolna tanár, szerkesztő. Két gyermekük születik: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Tevékenyen részt vállal az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein. 1956 októberében-novemberében a Romániai Írószövetség küldötteként a Szovjetunióba utazik, ellátogat Leningrádba, Moszkvába és Örményországba. Először lépi át a román-magyar határt, de Magyarországon csak átutazik. 1967-ben utazik először nyugatra, Bécsben megtartja a Líránkról Bécsben című előadását, 1969-ben Székely Jánossal, Békés Gellérttel részt vesz a Bolzanói Szabadegyetemen, itt megismerkedik Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal. 1971-ben a Pen Klub meghívására Sütő Andrással Norvégiába és Svédországba utazik. 1973-ban Püski Sándor meghívására Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel az USÁ-ba és Kanadába látogat. 1984-ben hosszabb észak- (Kanada, USA) és dél-amerikai (Argentína, Brazília) előadó körúton vesz részt. 1992-ben Izraelben mutatja be erdélyi jiddis népköltészet-fordítását.
1987-ben meghívják a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, nem kap útlevelet, ezért tiltakozásul kilép a Romániai Írószövetségből.
2009-től a budapesti I. kerület díszpolgára.
Írói álneve: Kónya Gábor.
Az életrajzot Pécsi Györgyi írta.

Verseskötetei
Virágzik a cseresznyefa, (1955)
Sirálytánc, (1957)
Kicsi legény, nagy tarisznya, (1961)
Harmat a csillagon, (1964)
Fényes nap, nyári nap, (1964)
Három bárány, (1965)
Kikapcsolódás, (1966)
Függőleges lovak, (1968)
Fából vaskarikát, megirta Kétszemélyes tragédia cimű szinművét, (1969)
Fától fáig, (1970)
A bánatos királylány kútja, (1972)
Szürkület, (1979)
Farkasűző furulya, (1979)
Tavaszi tarisznya, (1982)
Madármarasztaló, (1986)
Küküllő kalendárium, (1988)
Sörény és koponya, (1989)
Valaki jár a fák hegyén (1997)
Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások), (1999)
Felemás őszi versek, (2002)

Meséskötetei
Fából vaskarika, (1969)
Kenyérmadár, (1980)
Meddig ér a rigófütty, (2005)
Virágon vett vitéz ( 2002)

Kovács István

(1945, Budapest) költő, polonista, műfordító, történész.
Az Elérhetetlen föld című antológiában, a Kilencek költőcsoport tagjaként mutatkozott be 1969-ben. Hat verseskönyve és több történelmi monográfiája jelent meg. A gyermekkor tündöklete című regényéből Budakeszi srácok címmel film készült. Az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa. Legutolsó kötetei, amely a XX. század lengyel történelmét, illetve a magyar lengyel történelmi és kulturális kapcsolatokat tárgyalja a Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél (Európa Könyvkadó, 2006), A lengyel légió lexikona, 1848 - 1849 (MTA Történettudományi Intézete, 2007), A barátság anatómiája (Széphalom könyvműhely, 2007).

Lackfi János

Lackfi János József Attila, Déry Tibor-, Illyés Gyula- és Salvatore Quasimodo-díjas író, költő, műfordító, kritikus 1971-ben született Budapesten. Hét verseskötete és öt gyerekverskötete jelent meg, továbbá egy regénye, két kisregénye és két meseregénye. Húsz műfordításkötetet publikált francia és belga szerzőktől. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 1996 óta tanít francia, magyar és világirodalmat, műfordítást, 2004 óta pedig az ott működő Kreatív Írás Program vezetője. 1999 óta a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat szerkesztője. Zsámbékon él, öt gyermek apja. Művei tizenkét nyelven olvashatók, többek között a honlapján (www.lackfi-janos.hu) is. Egy verseskötete és két kisregénye jelent meg franciául. A Magyar Műfordítók Egyesülete elnökségének tagja.

L. Simon László

L. Simon László 1972-ben születtet Székesfehérváron. Az ELTE magyar-történelem szakán diplomázott, majd Ph.D-ösztöndíjas volt. Kulturális menedzser és szőlész-borász mérnök szakos végzettséggel is rendelkezik. Író, szerkesztő, kulturális szakérő. 1998-2004 között a Fiatal Írók Szövetsége elnökeként tevékenykedett, 2004-től a Magyar Írószövetség titkáraként dolgozik. 2004-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. A Magyar Műhely, a Kortárs, a Kommentár című folyóiratok szerkesztője, 2007-ig a Szépirodalmi Figyelő című folyóirat főszerkesztője, jelenleg főmunkatársa. Ezek mellett a Ráció Kiadó szerkesztőjeként, valamint a Magyar Műhely Galéria kurátoraként is tevékenykedik. Rendszeresen publikál kritikákat, esszéket, tanulmányokat és szépirodalmi írásokat folyóiratokban, heti- és napilapokban. Két tudományos könyvsorozatnak a sorozatszerkesztője. Fotózik; vizuális költeményeivel, elektrografikáival számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt. Vizuális munkásságának részeként könyveket és könyvborítókat tervez. 2005-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója. 2007-ben József Attila-díjat kapott.

Eddig hét könyve jelent meg (köztük két kísérleti irodalmi, két verses, egy fotós, és két esszé- és tanulmánykötete jelent meg, valamint társszerzője egy, a Velencei-tó környékének szőlő- és borkultúráját bemutató könyvnek). Szerkesztésében többek között olyan, nagyobb szakmai sikert kiváltó kiadványok jelentek meg, mint a Vizuális költészet Magyarországon vagy a Munkás, paraszt, értelmiség, munkaverseny lázában ég (Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956) című könyvek.

2007-ben látott napvilágot a Versenyhátrány (A kultúrpolitika fogságában) című kötete, az elmúlt évek kultúrpolitikáját elemzi, értékeli. Japán hajtás című új könyve, valamint a Blaskó Péterrel közös, azonos című hangoskönyve a 2008-as könyvhétre jelent meg. Szintén 2008-ban jelenik meg a Velencei-tó fürdőkultúrájával foglalkozó Volt egyszer egy Velenczei-tó című kötete.

2010-től országgyűlési képviselő, a Kulturális és sajtóbizottság elnöke.

Felesége német szakos tanár, valamint fitnesz szakedző, személyi edző. Négy gyermekük van.

Mezey Katalin

(1943. május 30., Budapest, szülei: Somogyi Katalin és Mezei Ferenc.) Költő, műfordító, prózaíró, 1963 óta publikál. 1967-ben diplomázott (ELTE-BTK). Tanárként, népművelőként, kulturális és üzemi lapok újságírójaként dolgozott, 1987-től az Írók Szakszervezete alapító főtitkára, 1989-től a Széphalom Könyvműhely vezetője. Három gyermek anyja. Férje Oláh János író. Füst Milán-, József Attila-, Artisjus- és Prima-díjas, a Teleki Pál Emlékérem kitüntetettje. Főbb művei: Amíg a buszra várunk (versek, Magvető, 1970), Anyagtanulmány (versek, Szépirodalmi, 1977), Élőfilm (regény, Szépirodalmi, 1984), Újra meg újra (versek, Szépirodalmi, 1985), Kivala Palkó Nemlehet-országban (meseregény, Móra, 1987), Levelek haza (regény, Móra, 1989), Szárazföldi tél (válogatott versek, Széphalom, 1991), A két egyorma királyfi (válogatott színpadi művek, Új KÉZirat, 1994), Párbeszéd (versek, Felsőmagyarország, 2002), A kidöntött kerítés (elbeszélések, Széphalom, 2003), Válogatott versek (Magyar Napló, 2007). Több évtizede az országos középiskolás irodalmi pályázatok szervezője, az általa vezetett irodalmi kör segítette számos fiatal költő, prózaíró tehetségének kibontakozását.

Pécsi Györgyi

(1958)
kritikus, szerkesztő. Kortárs magyar - kiemelten: határon túli - irodalommal, főleg költészettel foglalkozik. Kismonográfiát írt Kányádi Sándorról, Tőzsér Árpádról, az In memoriam Szilágyi Domokos című kötetet szerkesztette, ill. ezek mellett három tanulmány ill. kritikakötete jelent meg (Olvasópróbák 1., 2., Folytatódik).
Dolgozott - korábban: tanárként, könyvtárosként, aztán - kiadóban (Széphalom Könyvműhely), egyik alapítója az 1991-ben indult Új Könyvpiac című folyóiratnak, 2002-től a lap felelős szerkesztője.
Rendszeresen ír kritákakat, tanulmányokat (Irodalmi Jelen, Bárka, Forrás); 2004-től a Magyar Katolikus Rádióban hetente hangzanak el könyvajánló jegyzetei. Mostanában megpróbál olvasóbarátabb kritikákat írni - mert az a meggyőződése, hogy a világon a legjobb dolog az irodalom, az irodalmat közvetítő kritikát pedig halandó embernek is kell örömmel olvasnia.
Pro Literatura- és József Attila-díjas.

Sipos Lajos

Sipos Lajos (1939) CSc., dr habil. 1983-2009 az ELTE egyetemi tanára, 1998-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó tanára 2008-ig, 2008-2010 között a PPKE egyetemi tanára, 2010-től az intézmény professor emeritusa. 1985-től a Babits kritikai kiadásban a próza-, dráma-, esszék-, tanulmányok- és kritikák köteteinek, a Babits Könyvtárnak és a Babits Kiskönyvtárnak a főszerkesztője, a Babits Kutatócsoport vezetője. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke. Legfontosabb munkái: Babits Mihály és a forradalmak kora (1976); A magyar nyelv és irodalom enciklopédiája (főszerk., társszerző, 1996, 2002, 2008); Új klasszicizmus felé (tanulmányok, 2002); Babits Mihály (2003, 2008); Tamási Áron (2006, 2011).

Szakonyi Károly

Szakonyi Károly író, színházi dramaturg, 1931. október 26-án született Budapesten. 27 éves korában jeletek meg lapokban, folyóiratokban az első novellái, majd az 1961-ben napvilágot látott Középütt vannak a felhők című novellás kötete után beiratkozott az ELTE magyar-népművelés szakára, ugyanakkor ösztöndíjas dramaturg lett a Nemzeti Színházban, ahol megírta az Életem, Zsóka! c. darabját. Ekkor indult a prózaírói munkásságával párhuzamosan színházi pályafutása. Köteteit a Magvető és a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg, darabjait a Nemzeti Színház után a Madách Színházban, a Vígszínházban és a vidéki színházakban játszották. Dolgozott a miskolci, a győri, a pécsi és a debreceni társulatoknál. Számos rádió- és tévé játékot írt. Legismertebb darabja az 197o-ben, a Pesti Színházban bemutatott Adáshiba, amely számos külföldi előadást ért, és mind a mai napig valahol műsoron van.
1962 óta tagja az Írószövetségnek. József Attila- és Kossuth díjas, 2oo2 óta a Stádium Kiadó gondozásában életmű sorozata jelenik meg, / prózák, hangjátékok, drámák, esszék/ az idei évben került ki a nyomdából a 14. kötet, és előkészületben van a 15.

Szentmártoni János

Születési év, hely: 1975. XI. 19., Budapest
Telefon: 30-324-1233
E-mail: ripolus2@gmail.com

Iskolai végzettség:
ELTE BTK magyar szak (1995-2000)
Vásárhelyi Pál Kereskedelmi Középiskola (1990-1994)

Szakmai állomások:
- 2010- : a Magyar Írószövetség elnöke
- 2000- : Magyar Napló folyóirat versrovatának és a Magyar Napló Könyvkiadónak vezetője, felelős szerkesztője
- 1997: Jelenlét folyóirat társszerkesztője
- 1989-1996: Stádium Fiatal Írók Körének alapító tagja

Publikációs jegyzék:

Kötetek:
- Ulysses helikoptere (versek, Parnasszus, 2008)
- A másik apa (versek, Stádium, 2005)
- Eleven csónak (esszék, kritikák, tanulmányok, Magyar Napló, 2004)
- Itt, a papíron (versek, Széphalom, 2001)
- Madárjós (versek, Tevan, 1998)
- Útszéles magány (versek, Stádium, 1995)
Antológiák:
A sivatag kupolája (Stádium, 1994); Lépcsők a csendbe (Stádium,1996); Budapest szenen (Dumont, 1999); A hasonmások városa (szerk., Stádium, 2000); A névjegyen (Magyar Napló, 2001); Sorsod művészete - Gérecz Attila versei és utóélete (Stádium, 2001); Az év versei 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007 (szerk., Magyar Napló); Verskarácsony 2002 (BEZA Bt); Köszönjük (Novella Kiadó, 2002); Nincs és lehet közt (Masszi, 2002), Nyárdélutáni hold Rómában (Stádium, 2003), Európai utas (Magyar Rádió – Fekete Sas, 2004), Új Átlók Évkönyve (Stádium, 2004) Gyermekemnek (Novella Kiadó, 2005), Bástya (Vörösmarty Társaság, 2005), Tendré un helicóptero (Isla Negra, 2006), Sorsod művészete 2. (Stádium, 2006), Lehetsz-e még hármasikrek? Gérecz Attila-díjasok antológiája 1992-2006 (szerk., Stádium, 2006)

Folyóiratok (vers, esszé, kritika):
Árgus, C.E.T., Bárka, Délsziget, Dunatükör, Európai Utas, Élet és Irodalom, Életünk, Forrás, Hitel, Holmi, Irodalmi Jelen, Iskolakultúra, Jelenlét, Kortárs, Korunk, Lyukasóra, Mozgó Világ, Magyar Napló, Napút, Palócföld, Pannon Tükör, Parnasszus, Polisz, Poszt, Sárkányfű, Somogy, Stádium, Székelyföld, Tiszatáj, Új Forrás, Új Holnap, Várad, Vigília

Díjak:
- József Attila-díj, 2007
- Móricz Zsigmond ösztöndíj; NKA alkotói ösztöndíj, 2006
- Arany János (Artisjus) Kutatói Ösztöndíj, 2005
- NKÖM Édes Anyanyelvünk pályázatán első díj vers kategóriában, 2004
- Tokaji Írótábor Díja, 2003
- NKA-ösztöndíj, 2002
- Gérecz Attila-díj, 1995

Egyéb:
- Verseit fordították angol, bolgár, finn, francia, lengyel, német, román, spanyol nyelvre
- 2004-től a Magyar Írószövetség Költői Szakosztályának elnökségi tagja
- 2006-tól a Tokaji Írótábor kurátora, a Könyves Szövetség elnöke és az Új Átlók Művészeti Társaság titkára

Szenyán Erzsébet

Szül. 1943. Péteri (Magyarország)
Tanulmányok: JATE BTK magyar-orosz szak (1966), lengyel felső fokú nyelvvizsga (1976)
Munkavégzés: középiskolai tanár (1966–1975)
- főmunkatárs a budapesti Lengyel Intézetben (1975–1980)
- szabadfoglalkozású műfordító (1980–tól)
- irodalmi szerkesztő (1997–2006)
Díjak:
- Európa Kiadó Nívó díja (1980)
- A Lengyel Kultúráért Érdemérem (1981)
- A Lengyel Irodalmi Alap díja (1987)
- A Lengyel PEN Club díja (1992)
- A MAOE „Literatúra” fordítói díja (1996)
- A Lengyel Köztársasági Érdemérem lovagkeresztje (1999)
- Az Ókortudományi Társaság Kerényi-díja (2003)
- József Attila-díj (2007)
- Hieronymus-díj (2008)
- Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2011)
Fordítások: több mint 50 lengyel mű, Kapuściński 11 könyvén kívül többek között a következő szerzőktől: J. Ch. Pasek, A. Mickiewicz, K.I. Gałczyński, T. Nowak, St. Vincenz, Ks. Pruszyński, J. Korczak, J. Tischner, St. Mrożek, J. St. Stawiński, M. Edelman, F. Netz itd.

Szilágyi István

Dr. Szinger András

Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület főigazgatója, jogász.
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának elvégzése (2000) óta az Artisjus Jogi Főosztályán dolgozik mint jogi előadó, majd osztályvezető, 2007. októberétől főigazgató-helyettes. Jelenlegi pozícióját 2008. július 1-jétől tölti be. Mindemellett a szerzői jog egyetemi oktatója és elméleti művelője: társszerzője a szerzői jogi törvény kommentárjainak, szerzője több szakcikknek, szakterülete az információs társadalom és a szerzői jogi szabályozás viszonya.

Szkárosi Endre

Szkárosi Endre 1952-ben született Budapesten. 1977-ben végzett az ELTE magyar-olasz szakán. 1978-83 között a Mozgó Világ szerkesztőségében dolgozik, 1984-től a JATE-n (ma: Szegedi Tudományegyetem), 1994-től az ELTE Romanisztikai Intézetében tanít irodalmat és művelődéstörténetet. Mint költő és intermédia-művész a hetvenes évek elején kezdi pályáját, experimentális színházi munkát végez, kritikai és szépírásokat publikál. A nyolcvanas években mélyülnek el költői-művészi kutatásai: hangköltészeti és zenei alkotásokat, valamint költői installációkat és vizuális költészeti munkákat készít, videó-műveket és performanszokat mutat be. Számos könyvet, hangkiadványt, katalógust, videómunkát publikált, több hazai és nemzetközi költészeti-művészeti fesztivált szervezett, rendszeresen vesz részt nemzetközi fesztiválokon. Tiz évig szerkesztette a Magyar Rádió számára a "Világgége - Szkárosi Hangadó" című hangköltészeti műsort.

Kutatói tevékenységének középpontjában az elmúlt évtizedek experimentális költészetének és intermediális művészetének története és elmélete áll - e tárgykörben jóhénány tanulmányt publikált itthon és külföldön is különböző nyelveken, és számos hazai és nemzetközi tudományos konferencián tartott előadást.

Könyvek / Books
ISMERETLEN MONOLÓGOK, Szépirodalmi,1981
K! K! K! (A Fölöspéldány gyűjtése), JAK-Magvető,1986
SZELLŐZŐ MŰVEK (Galántai Györggyel). JAK-Magvető,1990
MI AZ, HOGY AVANTGÁRD - Írások az avantgárd hagyománytörténetéből, Magyar Műhely Kiadó, 2006
MERÜLŐ MONRÓ. Magyar Műhely Kiadó, 2007, p. 155

Hanghordozók / Cassettes&Records
TÁMAD A SZÉL / The Wind Rises (Márta Istvánnal és Bernáth(y) Sándorral), Budapest 1987, London, 1998
RÓZMARI (a Konnektorral), Budapest, 1990
HANGMÁNIA Ungheria-Italia (Enzo Minarellivel), Cento-Budapest, 1992
KADDISH (a Towering Inferno-val), London, Budapest, 1993, 1995
TŰZFAL (a Konnektorral), Bahia, Budapest, 1993
SPIRITUS NOISTER (Kovács-Sőrés-Szkárosi), Budapest, 1994
NEMZETI ZAJZÁRVÁNYOK (a Spiritus Noister-ral), Bahia, Budapest, 1996
SZKÁROSICON (vol. 1, Bird Machine), Budapest, Bahia, 2002
Kurt Schwitters - Spiritus Noister: URSONATE KÉT ÉNEKHANGRA ÉS ZENEI KÖRNYEZETRE (a Spiritus Noisterral), Budapest, Hungaroton, 2003
SZKÁROSI & KONNEKTOR & BERNÁTH(Y), A38, 2004

Nemzetközi antológiák / International anthologies
Baobab (Reggio Emilia), Inter (Québec), Doc(k)s (Ajaccio), Voicimage (Providence), BoXoN (Lyon), Markers (Venezia), Homo Sonorus (Kaliningrad), Impermanenza (Venezia)...

Fesztiválok / Festivals
Amsterdam, Paris, Bologna, Szeged-Budapest, Érsekújvár-Nové Zámky, Ruigoord, Bonn, Łucznica-Warsaw-Kraków, Firenze, New York, Québec, Vevey, Roma, Dresden, Lublin, Fribourg, Stuttgart, Berlin, Glasgow, Venezia, London, Talliándörögd, Wien, Torino, Galway, Edinburgh, Roskilde, Szombathely, Locarno, Pavia, Trieste, Szentendre, Melbourne, Barcelona, Lyon, Napoli, Vicenza, Genova, Monza, Salerno, Catania, Salerno, Milano...

Díjak / Awards
KASSÁK-díj, 1986
LOCUS SIGNI díj, 1994
STELLA DELLA SOLIDARIETA ITALIANA, 2004
JÓZSEF ATTILA díj, 2007

Tóth Krisztina

Turczi István

(1957) író, műfordító, irodalomszervező, egyetemi doktor, a Parnasszus költészeti folyóirat és Kiadó alapító főszerkesztője

1978 - 1983 ELTE BTK angol-magyar-finnugor szak
1983 - 1988 a Művelődési Minisztérium irodalmi és művészettájékoztatási főelőadója
1988 - szabadfoglalkozású író, újságíró
1988 - 1993 a Kilátó c. világirodalmi rádiómagazin külsős műsorvezető-szerkesztője
1993 - 1995 a Parnasszus c. televíziós irodalmi vetélkedő műsorvezető-szerkesztője
1995 - a Parnasszus c. költészeti folyóirat és könyvkiadó alapító főszerkesztője
1997 - 1999 a Bartók Rádió Muzsikáló reggel c. adásának állandó külsős műsorvezetője
1999 - 2000 a Playboy főszerkesztője
2003 - 2004 a Magyar ATV Gondolat c. heti kulturális programjának műsorvezetője
2007 - a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára (kommunikáció és kreativitás)

A Magyar P.E.N. Club alelnöke
A Magyar Írószövetség választmányának tagja;
az Írószövetség Költői szakosztályának újraválasztott elnöke.
A World Congress of Poets UNESCO-világszervezet vezetőségi tagja
A Kosztolányi-díjat és a Szép Ernő-jutalmat odaítélő szakmai testületek valamint az
NKA Szépirodalmi Kollégiumának kuratóriumi tagja
Díjak, kitüntetések: lengyel Nemzetközi Költészeti Nagydíj, 2004.
Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2004.
József Attila-díj, 2006.
Mongol Kulturális Akadémia Aranyszalagja, 2006.

Eddig megjelent könyvei:
Verseskötetek:
Segédmúzsák fekete lakkcipőben (1985)
Zene állástalan zongoristáknak (1990)
A nők és a költészet (1991)
Amerikai akció (1991)
Uram, nevezze meg a segédeit! (1993)
Hosszú versek éjszakája (1997)
Csokonai Vitéz Műhely (1999)
Deodatus (2001)
Venus Vulgivaga (2002)
Sms 66 kortárs költőnek (2002)
Hívásra szól a csönd (2004)
Legszebb versei (Székely Magda vál., 2006.)
Áthalások (2007)
Erotikon - Eifert János aktfotóival (2008)
Ezt a nőt nagyon - hangoskönyv (2008)

Regények:
Mennyei egyetem (1987)
...se nélküled (1994)
A többi csak kaland volt, 2005)

Drámák, rádiójátékok:
Neander Kávéház (1989)
Hangdokumentumok -1956 (1989)
A katona története (1990)
Jer és lásd! - A Talmud könyvei (1991)
Revü (Dominó Színpad, 1991)
Anna-bál (Nagyváradi Szigligeti Színház, 1995)
A tintalovag (Petőfi Irodalmi Múzeum, 1996)

Főbb műfordítások:
Itamár Jáoz-Keszt versei (1989)
Modern héber költők (1992)
Sikerkalauz I (1992)
Anais Nin: Vénusz deltája (regény, 1992)
I.B. Singer: A Moszkát család (regény, 1996)
Tengeráramok - mai finn költők (1996)
A dalok ura - mai ausztrál költők (1999)
Th. Keneally: Ballada (regény,2000)
T. Shapcott: Ausztrál horizont (versek, 2004)

Dr. Vasy Géza

Irodalomtörténész, kritikus, 1969 és 2007 között az ELTE BTK tanára, 2007 óta a Magyar Írószövetség elnöke. Munkássága a 20. századi magyar irodalom népi ihletésű körében bontakozott ki. Emellett a nemzedéktárs fiatal költők műveinek elemzését adta, több antológiát szerkesztett új termésükből. Monográfiát írt Sánta Ferencről, Nagy Lászlóról, Kormos Istvánról, kötetnyi tanulmányt Illyés Gyuláról, Juhász Ferencről, Csoóri Sándorról, a Kilencek költőcsoportról. Nagyszabású vállalkozása volt az 1945 utáni magyar irodalom alkotóit bemutató és elemző kétkötetes tanulmánygyűjteménye. Vasy Géza napjaink vezető irodalomtörténészei közé tartozik, József Attila- és Arany János-díjas, a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetettje.

Főbb művei: Sánta Ferenc (monográfia, 1975); Fiatal magyar költők (társszerző, szerk., 1980); Pályák és művek (1983); Csoóri Sándor: Brevárium (szerk., 1988); Galgóczi Erzsébet-emlékkönyv (szerk., 1993); Nagy László-tanulmányok (1994); Sors és irodalom (1995); Nagy László (1995); Irodalmi fogalmak kisszótára (Bárdos Lászlóval, Szabó B. Istvánnal, 1996); Korok, stílusok, irányzatok az európai irodalomban (1997); Illyés Gyula évszázada (1998); Az 1945 utáni magyar irodalom alkotói I–II. (1998–2000); Nagy László (életrajz, 1999); A nemzet rebellise (írások Csoóri Sándorról, 2000); Tárgyiasság és látomás (2000); A Kilencek (2002); Kormos István (2002); Illyés Gyula (2002); Költői világok (2003); Századvégtől ezredvégig (2003); Szarvas-ének (2003); „Hol zsarnokság van”. Az ötvenes évek és a magyar irodalom (2005); Későmodern prózaírók (2007), Tíz kortárs költő (2007); Klasszikusok és kortársak (2007)

Vathy Zsuzsa

1940-ben születtem Pápán. Érettségi után a Veszprémi Vegyipari Egyetemre jelentkeztem. El is végeztem, és öt évig dolgoztam a Százhalombattai Olajfinomítóban, különben vissza kellett volna fizetnem az egyetem alatt kapott ösztöndíjat. Időközben félévet az egykori NDK-ban tölthettem, mint fiatal mérnök "tapasztalatcserén". Erről a félévről szól első megjelent, Útijelentés című novellám. Ezután elhagytam a mérnöki pályát, és mint az akkori fiatal írók közül sokan, üzemi újsárírónak mentem. A Csepeli Papírgyár lapjánál dolgoztam, Balázs József író, Bella István költő társaságában. Legfiatalabb munkatársunk, Seres Attila később diplomata lett. Lapszerkesztőnk Hajtun József, sakk-nagymester volt. Első novelláskötetem 1970-ben jelent meg. Különböző lapoknál - Képes Hét, Kortárs, Ferencváros - 1990-ig dolgoztam, azóta szabadúszó vagyok. Legutolsó könyvem 2009. könyvhetére jelent meg, Angolpark címen.